CarsAndGirls.hu - Az on-lány férfimagazin, Cars and Girls.hu - Az on-lány férfimagazin

CAG: A fotózásnál egyértelmű volt, hogy profi vagy. Lételemeddé vált már a modellkedés?

Bánovics Marcsi: A jelzőt köszönöm! :) Lételememmé?? Ezt nem mondanám! Az élet úgy alakult, hogy kipróbálhattam magam ezen a területen is, és szerencsére nem vallottam szégyent. Örülök, hogy belekóstolhattam, és ezáltal betekintést nyerhettem ebbe a világba is. Sokat köszönhetek a fotózásoknak (ismeretségeket, utazásokat), de még most is inkább hobbiként nézek rá, Nem nevezném magam kifejezetten modellnek sem, mert a fotózások mellett is rengeteg dologban kipróbáltam magam (tévéműsorok, reklámok, rádió), és végig tudtam, hogy ez csak egy állomása az életemnek. Az is lehet, hogy a java még csak most következik. :)

CAG: Mit gondolsz, mi lenne az a dolog, ami miatt azonnal abbahagynád mindezt?

Bánovics Marcsi: Szeretem önmagam, és a határaimat kipróbálni, belekóstolni új dolgokba, és mivel itt már mindent elértem, amit szerettem volna, nem gondolkoznék sokat, ha az élet egy újabb számomra izgalmas kihívás elé állítana. Sok terület van, ahol el tudnám képzelni magam. Érdekel a szinkronszínészet, el tudnám magam képzelni egy beszélgetős rádióműsorban, vagy akár újságíróként, a legnagyobb álmom pedig egy könyv megírása lenne. Természetesen, ha itt lesz az ideje a családalapításnak, akkor akár az összes álmomat háttérbe szorítanám, legalábbis egy időre! :)

CAG: Sok helyen jártál már a világban. Szeretsz utazni?

Bánovics Marcsi: Azt hiszem a szeretek utazni nem lenne megfelelő kifejezés, mert Imádok utazni!! :) Én azt vallom, hogy akkor leszünk igazán széles látókörűek, ha megismerünk más kultúrát, ételeket, sőt továbbmegyek, szerintem akkor ismerjük meg önmagunkat is igazan, ha nem a megszokott mozgáskörzetünkben vagyunk, hanem úgymond kipróbáljuk magunkat.

CAG: Mivel lettél gazdagabb az indiai út kapcsán? Mit tanultál ebben a gyönyörű országban?

Bánovics Marcsi: Azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, életem legnehezebb, és legszínesebb két hónapja volt. Modellként, és statisztaként dolgoztam kint, egy hét alatt döntöttem, és már utaztam is, egyedül mentem, igazi kihívás volt! Az igazi Indiát láthattam, nem azt amit a turisták az ötcsillagos légkondicionált hoteljük közelségében élnek meg. A fővárosban Bombayben laktam indiaiakkal; voltam velük családi ünnepségen, kipróbáltam szinte minden ételüket, teájukat, utaztam riksán is. A legfontosabb, amit mindig is tudtam, de újra rávilágított az élettel kapcsolatban, hogy ne mindig a következő megszerzendő tárgyat, nagyobb autót, nagyobb házat hajszoljuk. Tudjunk örülni annak, amink van, becsüljük meg az apró örömöket. Egy friss, puha ágynemű, egy finom étel, egy naplemente, egy ölelés, egy mosoly!!

CAG: Az egyik mottód így hangzik: "Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat." Te miben hiszel? :)

Bánovics Marcsi: Én sok mindenben hiszek, nyitott vagyok szinte mindenre a világgal kapcsolatosan. A legfontosabb, amiben hiszek, az a pozitív gondolatok építő ereje, a vonzás hatalma. Bár érzelmeim nagy amplitúdókat képesek bejárni, összességében egy pozitív életszemléletű ember vagyok. Nem mondanám magam teljesen optimistának, mert amennyire optimista tudok lenni épp olyannyira vagyok realista is, de hiszem, hogy nem véletlenül sodor az élet elénk szituációkat, embereket. Mindenből valamit tanulnunk kell. Hétköznapi emberként élek, nekem is vannak könnyebb-nehezebb időszakaim, de bármilyen rossz is történik velem, igyekszem megtalálni a kapaszkodót, hogy abból az adott szituációból mi a pozitívum, esetleg mit kell tanuljak, miért kaphattam a sorstól. "Minden rosszban van valami jó" - mondták az "okosok" is, talán nem véletlenül. Ha keresve sem találok benne semmi kapaszkodót (sajnos olyan is van), akkor pedig azzal vígasztalom magam, ami egyébként tény, de mégis zömében természetesnek vesszük. Mint például, hogy vannak nálam sokkal rosszabb helyzetben élők, hogy másztak ki már nálamnál nagyobb slamasztikából emberek. Sőt. Már én is! :) És egészséges vagyok. Van kezem. Van lábam. Látok. Nem éhezem. Van családom. Vannak barátaim. Van lehetőségem. Vannak vágyaim. Céljaim. És élek! És ez a fő!! A legfontosabb, hogy bízzunk magunkban, mosolyogjunk sokat, és ne felejtsük el, amit adunk, azt kapjuk!!!

CAG: Oldalad bemutatkozó szövegét úgy kezded, hogy ikrek jegy szülötte vagy. Hiszel a horoszkópokban?

Bánovics Marcsi: Nyitott vagyok mindenre a világgal kapcsolatban, így a mitológiában, a sorselemzésben, a számmisztikában, a horoszkópokban is tudok találni olyan dolgokat, amivel azonosulni tudok. Nem a napi, heti horoszkópokban hiszek, amelyik leírják mi fog velem történni holnap, de a jegyek alapján csokorba gyűjtött tulajdonságok elgondolkoztattak. Rám zömében, mondjuk 95 százalékban igaz, amit az ikrek jegyről általánosságban leírnak. Fájó, de a negatív tulajdonságok is igazak. :)

CAG: Előszedtem az ikrek jegy jellemzését. Ez mind igaz Rád? :)
- Szíve szerint egyszerre öt helyen lenne, nehogy lemaradjon valamiről.
- Kellemes társalgó, stílusa utánozhatatlan, így a "minden lében kanál" természetét senki nem érzi tolakodónak.
- Háztartásra, főzésre nem pazarolja szívesen az idejét. Ha megéhezik, valamelyik gyorsbüfében bekap egy hamburgert, és már rohan is tovább.

Bánovics Marcsi: Igen, ezek igazak. :)   Az utolsó mondatról annyit, hogy 18 éves korom óta külön élek, így a háztartást magam vezetem, és valóban nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, de azért megcsinálom. Tény, hogy néha  úgy érzem sosem fogok felnőni ebből a szempontból, de a posta, bank, csekkek, és egyéb, az élethez tartozó, kreativitást nem igénylő dolgokat időrablásnak érzem, és sokszor halogatom is szépen Pató Pál úr módjára. Főzni viszont pont szeretek, mert ott lehet alkotni, de persze azt is akkor, ha "olyanom van", mindennapi rutinként már valószínű nem okozna akkora örömöt!! :)

CAG: Legvégül árulj el egy titkot: Mivel veszed le a pasikat legkönnyebben a lábukról?

Bánovics Marcsi: Sosem törekedtem különösebben arra, hogy levegyem a pasikat a lábukról. Szerencsére sohasem voltam különösebb praktikákra rászorulva. Valahogy mindig úgy alakult, hogy gyerekkoromtól fogva az óvodában, iskolában, majd később amerre vetődtem, jól kijöttem a fiúkkal, akik mindig is szerették, és keresték a társaságomat, és szinte mindenkit magamba bolondítottam, akaratomon kívül is. Állítólag van egy olyan fajta szexuális kisugárzásom, ami keveseknek, bár szerintem hosszútavon önmagában ez kevés lenne. Sokat gondolkodtam ezen, miért is lehet ez, mert néha magam is meglepődöm, milyen hamar megszerettetem magam mindenhol. Azt hiszem - és ez nem csak a férfiakra vonatkozik - mindenki szereti az életvidám, mosolygós, őszinte embereket, és én nagyokat tudok nevetni akár önmagamon is. Szerintem ez nagyon fontos!!

írta: RiKA - CarsAndGirls.hu (2011)