Interjúk - (2008.03.21)
Répa Kata interjú folytatása...
A rali, gondolom, továbbra is része maradt az életednek...
Kitaláltam, hogy körül kéne nézni, mi újság a rali VB-n. Addig ez egy álom volt, de úgy gondoltam, legalább egyszer ki kell mennem. Aztán ebből az "egyszer-ből" 7 év lett. Az elején persze én is csak néző voltam, aztán úgy gondoltam, hogy ha már ott vagyok, akkor csináljak valami hasznosat is, így elkezdtem a Népszavának tudósításokat írni. Később egyre több újságnak dolgoztam, sőt, még rádióknak is. Egy idő után már kamerát is vittem magammal, és az Autómániának készítettem saját kis riportokat. Mindent megpróbáltam, hogy ne csak a saját örömömet szolgálja, hanem egy kicsit meg tudjam mutatni azoknak is, akiknek ez örök álom marad. Természetesen az eltelt évek alatt rengeteg barátot és ismerőst szereztem. Nagyon jó más szemmel látni a világot, és nem utolsó sorban jó érzés ilyen szép helyekre eljutni. Ez egy olyan komplex élmény, ami leírhatatlan. Utazol, ralit nézel és érdekes emberekkel találkozol, így az egésznek fantasztikus hangulata van. Nagyon örülök, hogy elkezdtem, csak mondhatom, bele is lehet szakadni anyagilag, mert ez sajnos abszolút önerős. Tudom, hogy nagyon sok embernél az első reakció az, milyen jó nekem, de én is ugyanúgy besétálok az utazási irodába, és megveszem a repülőjegyem a saját pénzemből, ahogy ezt bárki meg tudná tenni, ha szeretné. Én ezért nagyon sokat tettem, és lehet, hogy ügyetlen vagyok, mert a mai napig ebben senki nem segít nekem, így az egész elég erőteljesen ráfizetéses. Persze, eszembe sem jut panaszkodni, csak azért a dolog messze nem az, mint aminek elsőre látszik a külső szemlélőknek.
Ha jól tudom, egy rali könyvhöz is van némi közöd. Mesélnél erről is egy kicsit?
Pár évvel ezelőtt megismerkedtem egy francia fotóssal, aki megkérdezte, van e valaki, akivel utazom a versenyekre. Mondtam neki, hogy egyedül utazom. Ekkor felajánlotta, hogy mehetek vele, ha akarok. Ez abból a szempontból is jó ötletnek tűnt, hogy legalább nem leszek egyedül, illetve ő már nagyon régóta dolgozott a vb-n, és ebből is származott egy kis előny. Egyszer az az ötlete támadt, hogy próbáljam meg a fotózást, és a kezembe nyomott egy profi gépet. Nagyon tetszettek neki a képeim, és úgy gondolta, hogy ezeket ő is fel tudja használni, így aztán a képeim megjelentek különböző francia lapokban. Úgy dolgoztunk együtt, hogy én a digitális fényképezőt használtam, amivel ki tudtuk szolgálni az újságokat, míg ő a filmes géppel a könyv számára készítette a fotókat. Mára a negyedik közösen készített könyvünk jelent meg a raliról. A könyvben én inkább a szövegeket írtam, interjúkat készítettem, próbáltam olyan dolgokat kitalálni, amiket más nem nagyon csinált. Például Grönholmot elkísértük egy Helsinki-i boxklubba, ahol az erőnléti edzéseit végezte. Ebben az interjúban pl. megpróbáltam párhuzamot vonni a box és az autóversenyzés között, Grönholmra szabva.
Az Autómániában a műsorvezetést mióta csinálod?
Úgy néz ki, inkább már csak csináltam. Meglehetősen furcsa módon szakadt meg dolog... Egyébként, nagyjából a VB-s utazásokkal egyidőben kezdtem el. Teljesen véletlenül alakult így, mert először csak elhívtak az adásba, hogy beszéljek a saját tapasztalataimról és a saját autóimról, aztán kitalálták, hogy mi lenne, ha ebből rendszert csinálnánk, így kaptam egy blokkot, aminek eleinte az volt a címe, hogy "Női szemmel", amit én mélységesen utáltam, ez nem titok. Annak ellenére, hogy nő vagyok, azért egy kicsit több, és a versenyzés miatt főleg más fajta kapcsolatom van az autókkal, így nem feltétlenül a puha műanyagokat és a csilli-villi dolgokat értékeltem.
...és tükröket a napellenzőben? :)
Igen :) Ezért aztán nem nagyon találtuk, hol legyen a helyem. Később nagyjából kialakult, így nem feltétlenül kellett női szemmel néznem az autókat. Persze, sokszor áruszállítót is kellett tesztelnem, így aztán azt sem mondhatom, hogy nőies autókat kaptam.
A hétköznapokban szeretsz még vezetni?
Persze, hogy szeretek, de azt észrevettem magamon, hogy a balesetek után lelassultam egy kicsit. Régen folyamatosan VW Golf GTI-k ben ültem-csak majdnem mindegyiket ellopták-, így ezért is leszoktam a gyors vezetésről.
Vagy inkább leszoktattak? :)
Így is mondhatjuk, de azért azt is gondolom, hogy nem feltétlenül kell összetörnie magát az embernek, de a lendület megmaradt.
Mik a jövőre vonatkozó terveid?
Azt gondoltam, hogy ezzel a VB-re járással jó lenne valamit kezdeni, mert ha nem folytatom, akkor olyan lenne, mintha kidobnám a kukába nem csak azt a sok pénzt, amit elköltöttem eddig, hanem azt a sok ismeretséget és lehetőséget, amit fel lehetne használni arra, hogy valami értelmeset hozzunk ki belőle. Nagyon sok mindent lehetne kezdeni ezzel, a TV-ben is lehetne csinálni egy olyan műsort, amit eddig még senki nem csinált, de ezt nagyon nehéz Magyarországon megvalósítani, aminek számtalan érdekes oka van. Vagy ha nem műsor, akkor külföldön találni valamilyen elfoglaltságot, amiben kamatoztathatnám a kint eltöltött éveket, illetve az eredeti szakmámat. Ha összegyúrnám az autós tapasztalatokat, a kinti kapcsolatokat és a marketinges szakmámat, akkor ezzel már lehetne valamit kezdeni. Ám, ahogy nézem, az angolok, franciák sokkal könnyebben boldogulnak, mint az Európa ezen részéről érkezett emberek.
Sok sikert kívánunk minden terved megvalósításához!
vissza az interjú első részéhez
CarsAndGirls.hu (2008)
Kapcsolódó anyagok:
Nap képe
Hónap háttere
